Munkád fontossága és szükségessége a társadalom számára vitathatatlan. Járműveddel egyfajta hidat kovácsolsz kies hazánk különböző pontjai között azok számára, akiknek nincs idejük/pénzük/kedvük egyénileg megoldani az eljutást. Tudjuk, persze: a szabály az szabály mindenek felett, de ha már vagy olyan elhivatott és lelkes, hogy a Vállalatod által megszabott utazási feltételeket az utazóközönséggel fennhangon ismertesd, mi, userek is hangot adnánk saját nézőpontunknak.

Amennyiben úgy tartja kedvünk és felbontunk egy dobozos kávét, pöccintünk egy sört, vagy normális bélműködésünk fenntartása végett elmajszolgatjuk madárlátta szendvicsünket, ne hőzöngj! Ne feledd: mi nem vagyunk munkában, Te viszont igen. Munkavégzésed helyszíne pedig nem más, mint a pilótafülke, így tessék szíves lenni odafáradni, trónszékedet elfoglalni, motort felbőgetni és minket, Utasokat A-ból B-be eljuttatni. Nem pedig az Utast vegzálni megállóhelyeken – főleg nem a Menetrend rovására, amely számodra a Szentírást kell, hogy jelentse – csomagjainkat vizslatni, rosszindulatúan étel/ital jelenlétére gyanakodni, szaglászni, kutakodni, „Te zörögtél a pizzával?” – típusú indokolatlan kérdéseket nekünk szegezni, vádaskodni, csendőrt játszani. Bármennyire hihetetlen, de mi sem lógatjuk a lábunkat, egy másik időintervallumban hozzád hasonlóan mi is szorgalmasan dolgozó emberek vagyunk és – nagy valószínűséggel akárcsak Te – azon az állásponton vagyunk, hogy a jól végzett munka után igenis jár egy kis lazítás!

A leges-legfontosabb szabály, amelyről munkád során egy pillanatra sem szabad megfeledkezned, hogy az UTAS az első. Az Utas kívánt úticélba való zökkenőmentes eljuttatása, utazás közbeni maximális komfortjának és elégedettségének biztosítása pedig a cél és nem egy kellemetlen mellékkörülmény.

Nézd, mi nem tehetünk róla és őszintén sajnáljuk, hogy a Vállalat pont Tégedet száműzött az utolsó, késő esti járatra, mert nem volt más beugró. A vasárnap este eltöltését mi sem feltétlenül úgy képzeljük, hogy mindenféle jöttmentet furikázunk keresztül-kasul az országon. Tudjuk, hogy egyszer majd Te is haza szeretnél érni, hogy vár a család, a gyerek, a kutya/macska/hörcsög és a lenyíratlan fű, de azt értsd meg, hogy a jármű, mellyel Minket szállítasz, valójában a miénk! Mi fizetjük az adónkból, csődje vagy csődközeli állapota esetén az állam a mi adóforintjainkból segíti majd ki Vállalatod’, hogy ne maradj Te és családod kenyérrevaló nélkül. Ráadásul mindezen felül három Mátyás királyt csengettem ki Vállalatod számára, utazásom ellenértékét megváltandó. Természetesen most önérzetesen kijelenthetnéd, hogy bátor, jég hátán is megélő magyarként nem halnál éhen Vállalatod nélkül, ám ez esetben itt és most közöljük a meglepő tényt: amennyiben az Utasok szállítása számodra nyűg és teher, úgy bármelyik pillanat alkalmas arra, hogy abbahagyd (azért a megkezdett műszakot még csináld végig becsülettel!) és más munkát keress.

Telerakosgatod az autóbuszt mindenféle munkahelyre nem illő dologgal, vizuális, zaj- és bűzszennyezésnek kitéve az ártatlan Utasokat és még Te szabod nekünk a feltételeket? Székelyzászló, Nagymagyar címer, Árpádsávos zászló, Szűz Mária szobrocska, kristálygömb, csakratisztító, Buddha mellszobor (érdekes egyveleget alkot az Árpád-sávval...), láncon lógó keresztek, szvasztikák, természetvallás-jelképek, Jin-jang, nagyitól kapott szőnyeg és füstölő. Az a rohadt füstölő, hogy a járműből, mely közös életterünkké vált arra a czifra 2-3 órára, úgy kell kiszállnom, mintha valami hókuszpók csodafakírnál jártam volna auratisztításon. Legalább a nyúéjdzs zenédet lejjebb tekerhetnéd, de a legjobb, ha kikapcsolod – senki nem kíváncsi rá!

A banyatankot/szatyrot/bőröndöt/nehéz csomagot vonszolgató, Rád kitartóan várakozó nyugdíjassal nem demonstratíve „az előbb voltam lent, a kurva anyád”-ozol hanem szépen, trónszékedet elhagyva leszállsz, felnyitod szekered csomagtartóját és behelyezed annak belső rakterébe, gondosan ügyelve a csomag sérülésmentes eljuttatására a célállomásig. És ezt egészen addig megismétled, amíg az utolsó várakozó utas el nem fogyott a peronról. Ha kell, újra leszállsz; ha kell, felsegíted a mozgásában korlátozott Utast a fedélzetre, mert ez a munkád. Nem fog kihűlni az ülés, ne aggódj!

Kívánjuk, hogy kitartó és áldozatos munkád a Téged megillető módon kerüljön elismerésre anyagi és egzisztenciális ösztönzők tekintetében egyaránt! Köszönjük, hogy zavartunk.

- Ja, hogy te le akartál szállni?!

- Jeleztem...

- Fordulóig nem jó? Hadd ne menjek már el buszvégig...

- (...)