„Hol a faszomban vagy már?” – rezgett az értesítés Balázs telefonjában, aki a világ összes közönyével habozás nélkül jobbra húzta, hogy ne vonja el a figyelmét az aktuális tőzsdeindex elemzésétől. Most kell befektetni. Tuti üzlet, vissza tudnék nyerni valamennyit abból, amit a múlt héten elvertem tippmixen – gondolta, miközben érezte, ahogy a testében ugrásszerűen megnőtt az adrenalinszint. Csillapíthatatlan játékszenvedélytől fűtve gyorsan meg is kötötte az évszázad ügyletét majd csekkolta a számláját. Kétezer-hatszáz forintja maradt. Abból még pont kijön zacskós leves és hell hónap végéig, nasinak valót meg majd szerez a kisboltból, ott úgysincs kamera, se csipogó – nyugtázta, aztán ránézett a falon lógó kedvenc pornós naptárára: tizenhatodika. Francba! Ezt elszámoltam. Nem baj, majd a Zoli ad kölcsönbe, cserébe nyalom a seggét meg eljátszom neki az öribarit aztán úgyis elfelejti visszakérni. Már tárcsázta is.

- Sajnálom tesó, én is le vagyok égve – érkezett a válasz Zolitól, miután Balázs felhozta neki a pénz dolgot – a szombatot kicsit megtoltuk Leviékkel, jövő héten kapok csak anyámtól pénzt. 15 ezrem van, de azt a motorra tettem félre, nem igazán adnám oda… – magyarázkodott.

- Figyu, épp most csináltam egy kurvajó befektetést, kezemet teszem rá, hogy meglesz, kamatostul megadom! Nagyon kéne a pénz, tesó!

- Háááát, figyu… ömm… Nem tudom… - Zoli hangjából érződött a vívódás. Egyfelől nagyon nehezen bírt nemet mondani, másrészt viszont tisztában volt Balázs üzleti érzékével, akitől üres ígéreteken kívül eddig nem sok mindent látott – Szóval azt mondod, a kétszeresét? Hú… Hát jó… legyen – nyögte ki végül. Meg akkor a múltkorit se felejtsd el majd légyszi…

- Legeslegnagyobb király vagy bro! …Na, küldöd?

- Mindjárt… Oké, meg is van. Megjött?

- Igen, köszi pacsi! Na, csá!

Letette, de a telefon nem maradt sokáig nyugalmi állapotban: „Írjál már vissza te köcsög!!!” – érkezett az új, türelmetlen üzenet a három szívecskétől. Aztán még egy: „Nagyon hiányzol életem <3” Balázs felvette szakadt farmerét és a farmerdzsekijét, hogy végre rávegye magát az indulásra, közben véletlenül belelépett az előszoba folyosóján elterülő macskapisibe, de nem foglalkozott vele – azzal a lendülettel beletuszkolta lábát az egykor fehér, de immár beazonosíthatatlan színűre és márkára kopott csukájába (előző életében Carl Lagerfield) és kiviharzott a lakásból. Néhány perc elteltével már az 1-es villamoson volt. Noha nem voltak kevesen, testének bűzével már felszálláskor jókora teret sikerült képeznie maga körül, amikor pedig megállt az egyik „négyes” előtt, néhány utas undorodva húzta az orra elé kabátját. Miután egy hatvanasnak kinéző öregasszony már nem bírta tovább, felállt és átadta a helyét a fiatalembernek. Balázs elégedetten huppant le az ülésre. Amikor a szemben ülő leszállt, két lábát flegmán feltéve telefonozni kezdett. Most először érzett késztetést, hogy vissza kéne írnia a három szívecske nicknévnek. „Vilin vagyok”. Egy másodperc múlva érkezett is a válasz: „Na, végre te faszkalap! Amúúgy várlak már szerelmem <3” 

- Azt’ adsz a kutyának enni légyszi? – szólt köszönés helyett Niki, akihez a három szívecske nick név tartozott, amikor Balázs belépett a lakás ajtaján.Balázs értetlenül nézett rá.

- Én adjak neki? A te kutyád! Amúgy is utál, múltkor szétrágta a telefontokomat!

- Ne bassz fel életem, hogy nem hoztál kaját a kicsikémnek! Pedig D-I-R-E-K-T megírtam – vágott vissza Niki felháborodottan – Még erre sem vagy képes.. óóó férfiak! – sóhajtotta lemondóan szemét forgatva, amit azon mód a kutyusára vetett. – Fütyi! Fütyikém! – váltott negédes hangnemre – Teeee.. kis szemét dög! Hát, nem megmondtam, hogy ne rágd azt a szőnyeget? Na, gyere ide a mamihoz, szerelmetes picikém – ölébe vette, simogatta, csókolgatta az ebet, aki viszonzásul elégedetten csóválta a kis hurka farkát.

Balázs mindezt nem döbbenten, de még mindig nehezen értelmezve figyelte. Már elég hamar rá kellett jönnie, hogy a nők hangulata 5 másodperceként változik. Niki pedig egyenesen egy érzelmi szarlavina volt és ez az egy éves kapcsolatuk alatt sem változott semmit. Azt is megszokta, hogy önzésben és lustaságban Niki méltó párja, így mikor belépett a mocskos konyhába, ahol egy olajtól zsírfoltos pizzást dobozt talált felemelte, hogy lakmározzon.

- Nekem nem is hagytál?! – kiáltott ki a konyhából Balázs, miután felnyitotta a pulton hagyott szinte üres pizzásdobozt, leejtve néhány megszáradt sajtmorzsát, és egy félig megrágott pizzaszeletet a padlóra. Az  nem is maradt sokáig ott, mert Fütyi rakétaként előugrott a semmiből, hogy mocskos kis fészkébe vonszolja azt. E páratlan sebesség mindig lenyűgözte Balázst tekintettel, hogy a kis korcs tacskó kibaszottul kövér volt. Balázs még egy üvegbe is belerúgott, ami hangosan csörömpölve gurult el a konyhapadlón.

- Te most mi a faszt csinálsz ott? - vakkantotta Niki a szomszéd szobából. ahol a dagszli zabálta a csoffadt pizzát. - Dobd má’ ki a kukába, ha má’ ott vagy! Ja, a pizza?  - hümmögött. - Háát, tudod az még tegnapról maradt, mert… hát, tudod mondtam, hogy átjött Vikike drágám és lelkiztünk.. meg minden. Képzeld, drágám, hogy most épp összeszedett valami random faszit az aluljáróból, mer’ épp összevesztek Gézával. Tudod, a Géza az a focista, akiről múltkor meséltem, akinek a csaja az a Kata volt a plázából. Na, most épp megint együtt vannak a Katával, és ezen Vikikém kiakadt, mert hát mekkora geciláda érted a Géza, szóval most találozgat ezzel a pasassal. Asszem Tamás vagy lehet hogy Tibor? Hm.. na, mindegy is. Érted te. De egyébként elég szar alak, mert múltkor tök csúnyán beszélt Vikike drágámmal és most jól meg is mondtam a véleményemet, hogy bassza ki a picsába, mer’ ilyen egy jó barátnő, naaa érted. Nem hiába vagyunk 8 éve barátnők, hát megmondtam a véleményemet, na! De nem akarja otthagyni, mert elég jó vele az ágyban. Szóóóóval kész dráma. De már kellett ez nekünk, mer’ nem láttam Szilveszter óta és az már kurva régen volt aztán meg… ittunk egy La Fiestát is...

Nikit nem lehetett leállítani. 

- Szerinted ezt én tudtam követni? – morgott vissza Balázs a konyhából. Ledobta a táskáját, cipőstül átvágtatott az előszobán és a fotelt elfoglalva belemerült a telefonjába. Nem igazán foglalkoztatta Niki károgása, ami mindig laza 20 percet jelentett minimum az életéből – azért rendeljünk már valamit, kibaszottul éhes vagyok, hallod? Nem kapott választ, így inkább belefeledkezett a chatelésbe az aktuális talonjával, Hercegnővel, akit titokban fűzögetett pár hete. Egyszer csak csengettek.

- Fúh, ez a tévé lesz! – Niki az ajtó felé rohant gyermeki lelkesedéssel. – Amúgy rendelj, ha akarsz, de te fogod kifizetni! Egy fillérem sincs per pillanat – tette hozzá – Tudod, az van, hogy most vettem fel háromszázezer személyi kölcsönt a tévére -  zihálta, miközben a futárral közös erőfeszítéssel cipelte be a csomagot az ajtón. Majd igen lelkesen szemlélte szerzeményét. 

- Én ebbe biztos nem fogok beleadni, velem ez meg sem lett beszélve – mondta durcásan Balázs – és még a kaját is magamnak kell intéznem a hülye tévéd meg a bulikáid miatt.

- Dehogynem beszéltük, te kis bolond! - legyintett Niki jókedvűen. Aztán mikor Balázs erre nem reagált megfelelően élesen felcsattant -  Na, ne szórakozz már! Mondom, hogy mondtam, csak te akkor is a kis buzi haveroddal dumcsiztál AHELYETT, hogy RÁM figyelnél. Mint mindig. Egyébként mikor szándékozol végre rendes munkát szerezni? Akkor tán nem kéne NEKEM kölcsönt felvennem erre a kurva tévére.

- Tehát úgy gondolod, hogy ez az ÉN hibám? - hápogta Balázs sértetten. - Én igyekszem pénzt keresni - és a reggeli bizniszére gondolt miközben visszírt Hercegnőnek.

- Háát hogyne - forgatta a szemeit Niki. - Azért mondjuk könnyebb lenne a férfit is meglátnom benned, ha már témánál vagyunk.. 

- Most a 168 centim miatt basztatsz? - Látod.. ezt sem értitek, ti férfiak… ennyi ész nem szorult belétek. - forgatta ismét a szemeit a lány. - Nem is figyelsz te rám, hiába tépem a számat.

- Tessék? – ocsúdott fel Balázs a telefonból.

- Na, látod, pontosan erről a mentalitásról beszélek! Le se baszol. Ahh, mindegy is, lassan készülődnöm kell.. - legyintett és otthagyta Balázst.

- Hova mész? - kérdezte Balázs a lázas csetelés közben, mintha érdekelné a válasz.

- Már mondtam tegnap, hogy letört a körmöm, még le is fotóztam. De akkor nézd! - és odadugta Balázs orra alá a mutató ujját. - Pont akkor történt, mikor Vikikéért lementem a bőrcsizmám cipzárját húztam fel. válaszolt Niki panaszos hangon – Jaj… Basszameg! És még most a leopárdmintás cicanadrágom is elszakadt! Késésben vagyok! Azzal távozott is.

***

Niki már öt perce várakozott a villamosra, miközben idegesen iphone-ja óráját nézegette. Nem volt kifejezetten késésben, és még az is megfordult a fejében, hogy útközben még beugrik dohányért az iqosjához, ami nélkül képtelen volt nyugodtan létezni, de azért sietősre fogta. Szokásához híven leplezetlen undorral lépett be a villamosba. Alig tudott felférni, mert az útját néhány nagy darab férfi állta el, akik vonakodva húzódtak félre, ügyet sem vetve rá. Spanyolfélék lehettek, hevesen gesztikulálva magyaráztak valamit egymásnak. Niki amúgy sem az a típus volt, akit a férfiak megbámulnak. Alacsony termetét és aranymetszésben végződő körtés testformáját csak fokozta hosszú sötétbarna haja, ami göndör fürtökben, kesze-kuszán és örökké ápolatlan benyomást keltve terült szét pufi hátán. Cserébe viszont ösztönös védekezésként erős személyiségét és határozott magabiztosságát (sic!) vonultatta hadba, amit nagy örömére néhány balek tényleg annak nézett be. Hirtelen egy kezet érzett a combján, ami markolászni kezdte.

- Hé – kiáltott fel – mi az anyádat csinálsz?! – fordult hátra és meredt rá a kéz gazdájára.Egy furcsán vigyorgó fogsor és egy nyáriszünet nézett vele szembe, a hozzá tartozó férfi pedig felettébb kellemetlen szagot árasztott. Niki gyorsan elkapta a tekintetét, mielőtt az bármit válaszolhatott volna, elnyomott magában egy bazdmeget és tovább furakodott a tömegben. Néhányan unott arccal végigkísérték a jelenetet, majd újra a készülékeikbe bújtak és ennyivel nyugtázták is. Niki végre talált egy üres helyet, ahol úgy érezte, nyugodtan végig állhatja az út hátralévő részét. A csuklónál marakodó és egymás anyját szidó svédek sem hozták már zavarba. Hiszen itt ez a normális, úgyis ugyanaz történik minden áldott nap. Leszállt a Móriczon és dohánybolt után kutatott. Az első útjába akadó üzlet elé ért, ám amikor nyitotta volna ki az ajtót, egy rekedtes hang megszólította. Akárkié is volt, az illető érezhetően nem volt már szomjas és csak akadozva sikerült kinyögnie a kulcsfontosságú, ám artikulálatlan szavakat.

- Angyalom, de jó… de jól nézel ma ki. Hallod… Halló…Niki sietségében észre sem vette a belvárosi környezetbe teljesen illeszkedő, ezáltal szinte láthatatlanná vált tagot a dohánybolt sarkánál, aki botladozva indult meg felé. Gyorsan beiszkolt a helységbe és becsukta maga után az ajtót. Azonban már nyílt is mögötte az ajtó és a rekedtes hang követte. Az eladó éppen befejezte az aktuális tranzakció lebonyolítását, mikor észlelte az eseményeket és egyből a bejárat felé fordult.

- Menj már kifelé! Megmondtam, hogy ne zaklasd a vásárlókat – kiáltott élesen a férfire. 

- Hénnnyeee… itt vagyok… Mer mer miér… Nem is várszö? Látszott rajta, hogy nincs teljesen tudatában, mit beszél.

- Utoljára mondom, hogy menjél ki. Ha még egyszer itt látlak, hívom a rendőrséget.

- Jójójójó… megy.. megyek már – a tag számára szemmel láthatóan a rendvédelmi szervek felemlegetése volt az egyetlen, amivel hatni lehetett rá még ezen erősen illuminált állapotában is és erre az egy pillanatra újra evilágra került.

- Ajtó!? – parancsolt rá az eladó.

Az ajtót az akkorra már kialakult sor végén ácsorgó vézna, tetovált srác csukta be utána, miközben zenére ütemesen rángatózott.

- Mit adhatok? – fordult sóhajtva az eladó Niki felé. Ebben a sóhajban minden életfájdalom benne volt.

- Egy terea blue dohánytöltetet szeretnék meg még lesz ez a Hell.

- Ez a kedvenced? – kérdezte kissé furcsa mosollyal az eladó.

- Jah – lihegte zavartan Niki, miközben megigazította fürtjeit – ez elég tűrhető. A limeos is jó volt, de azt már meguntam.

- Néha kell egy kis újdonság, igaz? – folytatta az eladó sokatmondó hangsúllyal és ábrázattal.

- Óh igeen – Niki tekintete egy pillanatra összeakadt az eladóval. Most nézte csak meg jobban a fiú arcát. Fülében karikagyűrűk, nyakán színes tetoválás ékeskedett. Külsőre egy erős 30-nak tippelte volna, de persze nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani. Mikor Nikire nézett, szeme a semmibe meredt, mintha át is nézett volna rajta.

- Amúgy fizetni is fogsz?

- Ja.. igen, persze – ocsúdott fel Niki, miközben zavarában zsebében kezdte el keresni a pénztárcáját, miközben nem is ott volt, hanem a táskájában. A szemben lévő lottózóban ülő pénztáros gúnyosan felnevetett. Niki szikrázó pillantást vetett rá, amitől az egyből elhallgatott. Gyorsan lecsippantotta a kártyáját, a dohányt betuszkolta a zsebébe és sietősen a műköröm stúdió felé vette az irányt.