„Hol a faszomban vagy már?” – rezgett az értesítés Balázs telefonjában, aki a világ összes közönyével habozás nélkül jobbra húzta, hogy ne vonja el a figyelmét az aktuális tőzsdeindex elemzésétől. Most kell befektetni. Tuti üzlet, vissza tudnék nyerni valamennyit abból, amit a múlt héten elvertem tippmixen – gondolta, miközben érezte, ahogy a testében ugrásszerűen megnőtt az adrenalinszint. Csillapíthatatlan játékszenvedélytől fűtve gyorsan meg is kötötte az évszázad ügyletét majd csekkolta a számláját. Kétezer-hatszáz forintja maradt. Abból még pont kijön zacskós leves és hell hónap végéig, nasinak valót meg majd szerez a kisboltból, ott úgysincs kamera, se csipogó – nyugtázta, aztán ránézett a falon lógó kedvenc pornós naptárára: tizenhatodika. Francba! Ezt elszámoltam. Nem baj, majd a Zoli ad kölcsönbe, cserébe nyalom a seggét meg eljátszom neki az öribarit aztán úgyis elfelejti visszakérni. Már tárcsázta is.

A posztmodern ember számára nagyjából két misztérium maradt, ami képes megmozgatni a fantáziáját: a halál és a gasztronómia. Előbbit máig nem tudja megérteni, felfogni, utóbbit előszeretettel kultiválja. Miben másban nyilvánulna ez meg, mint hogy egymást túllicitálva, újabbnál újabb, trendi összetevőkből és azok változatosabbnál változatosabb kombinációjából megkomponált, helyenként már-már túlgondolt gasztronómiai remekművekkel próbál meghódítani, ízorgiákra invitálni szinte minden egyes hely, ahová betérsz.

Valójában már a címben feltüntetett megnevezés helytelen (az nem modellvasutazás, te kis poronty, hát ennyit már igazán illene tudnod! Vas-út-mo-del-le-zés!), de ennyi év távlatából hadd ne érezzem magam rosszul néhány szakbarbár méltatlankodása miatt egy olyan hobbi kapcsán, amelyet rövidke fellángolásomat leszámítva úgy igazán sohasem űztem.

Hányás-hasmenés, szájpenész, himlő, bubópestis, vérhas. Próbálom visszafogni magam, előre is elnézést, ha ez most nem fog sikerülni. Alig két év telt el azóta, hogy pusztító járvány söpört végig a világon és mintha semmire nem emlékeznénk belőle – ahogy lekerültek a közösségi oldalakról a covid-vaccinated profilképek, lassacskán úgy tért vissza a beleszarás, a felelőtlenség és a hülyeség a mindennapokba. Megpróbálok belehelyezkedni a Te nézőpontodba: hogy Teneked muszáj felkelned, bemenned és tolnod a kapitalizmus szekerét, mert kell a pénz és nincs hova lepasszolni a gyereket.

A kontextus nélküli aktivizmus mindig hálás téma: ha csak nem tartozol az adott mikroközösség nagyon bátor, nagyon punk, nagyon elhivatott tagjai közé, úgy jó eséllyel minimum gyanakvással, de leginkább szánalommal gondolsz az efféle akciókra. A recept egyszerű és minden esetben nagyjából ugyanaz: önts ki valamilyen folyékony halmazállapotú anyagot egy értékes műalkotásra vagy egy bolt kellős közepén, tönkre téve azt és/vagy kellemetlen órákat okozva az ott dolgozóknak, közben hívd fel a figyelmet valamilyen ordító társadalmi, ember- vagy állatjogi igazságtalanságra és ajánlj fel semmit nem érő, de hangzatos megoldásokat ("ne igyál tejet!"). Az okozott kár, illetve a lebukással járó kockázat egyenes arányosságban áll a megdicsőülés mértékével, amit aztán kicsiny közösséged és a szimpatizánsaid részéről bezsebelsz. Szóval, kedves lelkes vegán Aktivista! Az alábbi szösszenetben szólnék hozzád néhány szót az aktualitások tükrében.

Gyurikám! Itt a NYÁR, a várva várt vakáció és Te még mindig a fülledt irodában ücsörögsz?! Elég volt, nyomás kifelé a partra! Napfény, hűsítő víz, zene, sör, csobbanás, lazulás, ízirájder, öcsém! - Tibi haverom addig erősködött, hogy végül nagy nehezen beadtam a derekam és igent mondtam. Elhatároztuk, hogy egy vasárnapi napon kinézünk a strandra – semmi vadulás, csak egy kis ráhangolódás végett.

A harminckét éves Szelíd Bálintot mindenki jól nevelt, szende gyerekként ismerte. Ő volt a Lakók kedvence: mindenkinek előre, napszaknak megfelelően, hangosan köszönt; az idősebb lakókat az ajtóban előre engedte, munkából hazafelé menet pedig mindig bevárta a délutáni szieszta utáni bevásárlásból hazaérkező Mari nénit, hogy felsegítse csomagját a negyedikre. Bálint ezt sosem valamiféle nyűgnek élte meg – egyenesen kötelességének érezte segíteni a lépcsőház lakóit minden tőle telhető módon. Segítőkészségét Mari néni mindig hálás pillantásokkal jutalmazta, egy-egy nehezebb csomag esetén pedig még egy forró puszit is lehelt Bálint arcára. Kiserkenő bajusza ilyenkor megcsiklandozta Bálint borotvált arcbőrét és egy kis jóindulatú púdert is rajtahagyott.  De édes gyerek ez a Bálint! Hát ez a Bálint, ez olyan jó gyerek! Bár minden fiatal ilyen lenne!

Ez a kis szösszenet Neked szól, aki a hírek láttán viszkető ujjakkal ragadsz billentyűt, hogy a benned megfogalmazódott tartalmas és mély gondolatokat – lehetőleg minél több cikk alatt – megoszd a nagyérdeművel: „Felelőtlen”, „Ennyi esze van, így járt”, „Na, egy újabb Darwin-díj jelölt”, „Úgy kell neki, minek ment oda?!”