A kontextus nélküli aktivizmus mindig hálás téma: ha csak nem tartozol az adott mikroközösség nagyon bátor, nagyon punk, nagyon elhivatott tagjai közé, úgy jó eséllyel minimum gyanakvással, de leginkább szánalommal gondolsz az efféle akciókra. A recept egyszerű és minden esetben nagyjából ugyanaz: önts ki valamilyen folyékony halmazállapotú anyagot egy értékes műalkotásra vagy egy bolt kellős közepén, tönkre téve azt és/vagy kellemetlen órákat okozva az ott dolgozóknak, közben hívd fel a figyelmet valamilyen ordító társadalmi, ember- vagy állatjogi igazságtalanságra és ajánlj fel semmit nem érő, de hangzatos megoldásokat ("ne igyál tejet!"). Az okozott kár, illetve a lebukással járó kockázat egyenes arányosságban áll a megdicsőülés mértékével, amit aztán kicsiny közösséged és a szimpatizánsaid részéről bezsebelsz. Szóval, kedves lelkes vegán Aktivista! Az alábbi szösszenetben szólnék hozzád néhány szót az aktualitások tükrében.

Bátorságod (vakmerőséged) és naivitásod lenyűgöz és ezzel minden pozitívumot elmondtam Rólad. Szánalmat ébresztő performanszod hirtelen „Belpest” fogalomkörét és annak teljes asszociációs vonzatát juttatja eszembe, amiért még én kezdem el magam szégyellni és állok neki vezekelni minden jóérzésű belpesti előtt. Szó sincs arról, hogy beállnék a virtuális lincselők sorába, de amikor azt látom, hogy a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag éltető nedűt, amelyre Miniszterelnök Úr a magyar emberek jóléte érdekében árkorlátozást hirdetett, hogy a Szegények is hozzájussanak, Te fogod és felelőtlenül kiszórod az Anyaföldre, valahogy nem érzek késztetést, hogy azonosuljak világjobbító eszméiddel. Úgy meg főleg nem, hogy érzéketlen, lelketlen nácinak állítasz be, csak mert leveszem a polcról azt, amit a piac számomra felkínál.

Na de komolyabbra véve.

Ne igyak tejet – mondod Te. Ami a fogyasztást illeti: nem is olyan régen még plakátokon ösztönözték az embereket arra, hogy minél több tejet igyanak, mindenféle pozitív élettani tulajdonságot hozzátársítva – ha Te nem is éltél abban a korban, a szüleid bizonyára emlékeznek rá. Azóta tudjuk, hogy ennek a nagy része kamu, ráadásul az emberi gyomor évezredek alatt sem volt képes alkalmazkodni a nagymértékű tejfogyasztáshoz. „Kiderült”, hogy a laktózérzékenyek száma jóval magasabb, mint azt korábban sokan hitték, a piac pedig a változó igényekre reagálva laktózmentes termékekkel meg mindenféle méregdrága növényi „tejjel” (amiért egyetlen tehénnek sem kellett szenvednie) árasztotta el az üzletek pocait. Ez számodra pozitív tendencia kell, hogy legyen – a fentieknek "hála" sokan mondanak le a tejről és térnek át alternatív megoldásokra. Téged csak arra kérlek, ne hőzöngj, ne feszülj neki! Az ember biológiai korlátai és a piac majd rendezi ezeket a viszonyokat, szóval a propaganda, amit nyomsz, teljesen felesleges és kontraproduktív!

Kínozzák, bátalmazzák szegény teheneket – mondod Te. Ami az obszcén körülmények között, nagyüzemben tartott állatokat illeti, nos, ezek valóban sajnálatos és aggasztó körülmények, ez az a pont, ahol még egyet is értenék Veled és bajtársaiddal, de akkor tessék elmenni egy üzembe és ott verni az asztalt. Persze ez már túl kockázatos lenne, meg aztán olyan keresztkérdésekre sem vagytok felkészülve, hogy 1. milyen megfizethető alternatívát kínáltok az átlag user számára (a tejtermékek helyett), 2. hogyan oldanátok meg az üzem bezárásával járó munkaerőpiaci problémákat. Ti már az iskolás üzemlátogatáson is – ha volt ilyen – a hátsó sorban bomlasztottatok, sutyorogtatok össze, ahelyett, hogy karakán módon beleálltatok volna. Értem én, hogy sokkal könnyebb a fogyasztóra tolni minden felelősséget, hiszen mi vagyunk a gyengébb és kiszolgáltatottabb piaci szereplő, de ezzel kicsit úgy viselkedtek, mint azok a nagyvállalatok, akik extraprofitból érzékenyítenek, hülyítik a fogyasztókat, veszítenek el látszatpereket meg kongatnak vészharangot, de amúgy semmi érdemlegeset nem tesznek a környezetért.

De ez még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy nem vagy konzekvens. Valamiért az az elképzelés él benned, hogy vagyunk mi, lelketlen fogyasztók és vagy Te, nemeslelkű puritán. Tegyük kicsit rendbe a dolgokat: ez nem egészen így van. Gondolom csodálkoznál, ha leönteném ketchuppal a márkás ruháidat, elektronikai eszközeidet vagy összegraffitizném az autódat. Merthogy ezeket a számodra fontos tárgyakat bizony a kapitalizmus által módszeresen kizsákmányolt, megerőszakolt – még ha nem is abban a konkrét fizikai értelemben, ahogy a tehenekkel teszik – bérrabszolgák rakják/varrják/szerelik össze Neked centekért, hogy Te ezeket drágán megvehesd, birtokolhasd és jólétben élhess. Csak hogy értsd: amikor leveszel a polcról egy nájki pólót, valahol a Távol-Keleten egy gyerekmunkás elmorzsol egy könnycseppet. Persze ő nem olyan cuki, mint egy kistehén: vágottabb a szeme, sok van belőle, földrajzilag távol esik tőled. Mivel számodra ezek megfoghatatlan, átélhetetlen problémák, meg ezektől a tárgyaktól sokkal nehezebb megválni és erre szubkultúrát építeni, mondok egy közelebbi példát: a tízórázó bolti dolgozók sem biztos, hogy jó dolgukban járnak be, hogy Téged és bajtársaidat kiszolgáljanak, meg feltakarítsanak utánatok.

Summa summarum: a világ telis tele van igazságtalansággal. Félreértés ne essék, nemes cél küzdeni a nagyüzemi állatok jólétéért, csak közben gondolkozz el azon, hány kizsákmányolt ember teszi jobbá a Te életedet nap mint nap.