A harminckét éves Szelíd Bálintot mindenki jól nevelt, szende gyerekként ismerte. Ő volt a Lakók kedvence: mindenkinek előre, napszaknak megfelelően, hangosan köszönt; az idősebb lakókat az ajtóban előre engedte, munkából hazafelé menet pedig mindig bevárta a délutáni szieszta utáni bevásárlásból…