Amikor egy reggel György nyugtalan álmából felébredt, szörnyű poloskaként találta magát. Ágyában feküdt, vastag páncélszerű héján, és ha felemelte a fejét, akkor látta domború, barna, ívelt hátát, amely tele volt kemény, szelvényekkel borított részekkel. A héja alól kilátszott a vékony, mozgékony lába, melyek most furcsán tehetetlenek voltak, mintha nem a sajátjaik lennének. Az a páratlan érzés, amit a hideg reggeli levegő hozott, mintha az egész teste is fáradt lett volna a hosszú téli pihenéstől.

„Mi történhetett velem?” – kérdezte magában, miközben próbálta összeszedni gondolatait. Nem volt álom. Minden a szobájában volt a megszokott módon: a bútorok, az ablakon át beszűrődő szürke fények, és az asztalon szanaszét heverő utazó ügynöki minták. Egy hölgy fényképe lógott a falon, aki szőrmekalapban és szőrmeboával ült, olyan feszes tartással, hogy szinte fájt látni. A kép a világosabb pillanatait idézte elő, de a reggeli borongás mindent elnyomott.

György tekintete az ablakra vándorolt. Kint esett az eső, a kis cseppek úgy koppantak a párkányon, mintha az egész város fájdalmasan ébredt volna fel a téli álmából. „Mi lenne, ha még pihennék egy kicsit, és elfelejteném ezt az egészet?” – gondolta, de aztán rákényszerült, hogy felüljön. Bár semmi ereje nem volt, próbálkozott a mozdulatokkal, de bárhogy is próbálkozott, mindannyiszor visszagurult a hátára, és a téli álom tehetetlensége továbbra is uralta.

„Mi a fene történik velem?” – kérdezte ismét. Az emberi gondolatok most, hogy egy poloskaként feküdt a takaró alatt, még furcsábbak voltak. Miért nem tudott most az oldalára fordulni, ahogy mindig tette? Milyen rémisztő, hogy semmit sem tudott kontrollálni, hogy a világ körülötte már nem úgy működik, mint korábban.

Az ébresztőóra nem szólt. Fél hét volt. A mutatók kíméletlenül pörögtek. György gyorsan felnézett az ébresztőórára, amit valójában már mindennapokban szinte sosem hallott meg. Az ébredés, bármi legyen is az oka, mindig egy újabb álom volt. De most, ebben az új testben, nem hagyhatta figyelmen kívül a valóságot. Az üzletet, a főnököt, a fájó kényszereket, mindent el kellett viselnie.De vajon miért? Miért is volt az egész ennyire nehéz, ennyire terhes? Szülei elvárásai és a munkája közt ő maga lett volna a poloskává vált rab. Nem akarta többé ezt az egész játékot. Ha csak elég erőt gyűjtött volna, talán kiszabadulhatott volna a lélek sötét pincéjéből.

Most már nem maradt más, csak felkelni, és szembenézni a világ egyre keményedő felületével. Az élet, ahogy volt, elérhetetlennek tűnt, és bármi legyen is az új helyzet, nem volt más hátra, mint folytatni. Miközben a fejében az emlékek összefolytak, egyszer csak észrevette a mobiltelefonján egy új értesítést. Egy meghívó. „Hahó, leendő harcos! Önt az a megtiszteltetés érte, hogy beléphet a Harcosok Csapatába! Tartson velem, és változzon vissza emberré. Ez az egy lehetősége van!”

A sorokat olvasva György úgy érezte, mintha egy titkos, rejtett világ kapuja nyílna meg előtte. A szöveg nem volt túl bonyolult, de az üzenet lényege egyértelmű volt: ha elég pontot gyűjt, visszanyerheti emberi alakját. György először nem hitte el. Szinte sokkhatásként érte az üzenet, és bár elsőre nem tudta, mihez kezdjen, úgy döntött, muszáj lesz élnie ezzel a furcsa lehetőséggel. A meghívó szinte hívogatta: egy új világ, egy új esély, hogy visszakapja, ami elveszett. A Harcosok Klubjában minden az online aktivitáson alapult. A szabály egyszerű: érts egyet a hét ponttal és posztolj/kommentelj minél többet, utóbbikért a rendszer pontokat ad. Minél több pontot szerez valaki, annál közelebb kerül a célhoz: az átváltozás megfordításához. Emellett az egyes mérföldkövek külön jutalmakkal is kecsegtettek:

• 100 pont: Megtekintheted O. vejének kastélyát 500 méterről.

• 1000 pont: Bejárhatod L. birtokát és meglátogathatod a 1 milliárd forintos lovaspályát.

• 5000 pont: Kipróbálhatod a tehénistálló vízágyat.

• 10000 pont: Megtekintheted M. porschegyűjteményét (érinteni tilos!).

• 25000 pont: Megsimíthatod V. 1 millió forintos nadrágját (kötelező a kézfertőtlenítés).

• 50000 pont: Kézhez kapod O. aláírt fényképét.

• 100000 pont: B. atya megáld téged.

• 500000 pont: Lehetőséget kapsz, hogy egy körre elvigyenek a 36 milliárd forintos luxusjachton - de csak úszhatsz utána.

• 1 millió pont: Egy FIAT 500-as autó vár rád a választások után.

György a lista végére érve kicsit csalódott volt, mert sokkal nagyobb jutalomra számított. Amikor azonban belenézett a tükörbe, rájött, hogy nincs más választása. Kétkedve, de nekifogott az első posztnak. Szerencsére nem kellett sokat gondolkodnia – György hamar megértette a logikát és elég jól tudott bánni a nyelvvel. Minden poszt 1-1 tégla, amivel hozzájárul a nagy célhoz: naggyá tenni a nemzetet. És persze visszaváltozni – emlékeztette magát. Még mindig nem tudta egészen elfogadni újdönsült külsőjét, egy kicsit még mindig azt hitte, álmodik csupán. Egy apró reménysugár kezdett világítani a szívében: ha összegyűjti a megfelelő pontokat, újra ember lehet. Ez az! Becsatlakozott hát a Harcosok Klubjába.

György ettől kezdve egyre jobban belelkesült, csak úgy szaporodtak a bejegyzések, minden lehetséges lájkot megpróbált összegyűjteni. Az értesítések egymás után érkeztek: "Még 5 komment és 30 pontot kapsz!", "Egy új bejegyzésért +10 pont jár!" A pontszámok növekedésével György egyre lelkesebb lett. Az új világ, amit most felfedezett, egyszerre tűnt rémisztőnek és izgalmasnak. „Igen! Igen! Még akarok!” – ismételgette magában, miközben ujjai fürgén jártak a billentyűzeten. Társadalmi aktivitás, ezaz, újabb és újabb bejegyzések. Mindez lehetőséget ad arra, hogy egyre közelebb kerüljön a célhoz. A pontok gyorsan gyűltek. 1000 pont! 5000 pont! Lassan, de biztosan haladt előre. A FIAT 500 is egyre közelebbinek tűnt. De György tudta, hogy ennél többre van szüksége. „Ezért dolgozunk, ezért küzdünk. Az ilyen apró célok mind hozzájárulnak a nagy egészhez. Most pedig ideje folytatni a munkát. Még rengeteg feladat áll előttem, és én mindegyiket teljesítem. Nem azért, hogy elismerést kapjak, hanem azért, mert ez az én kötelességem. Az én feladatom.” - gondolta elszántan. 

/Figyelem! a novella fiktív, a valósággal nem összeegyeztethető elemeket tartalmaz!/