Régebbi írás, nem fűzök hozzá kommentárt:

- Engedd meg, hogy méltó módon köszöntselek! – szólt a liftbe beszálló Georgij a felfelé igyekvő lányhoz. Az ajtó becsukódott és a lift elindult.

- Őszintén szólva nem akarlak megbántani, de nekem igazán elhiheted, hogy nem azért nem viszonzom köszöntésed, mert nem élvezem a társaságod, hanem azért, mert tényleg nincs időm válaszolni. Remélem nem gondoltad azt, hogy bunkóságból teszem? – kérdezte hízelgő hangon a lány.

- Ó, nem, dehogyis, előre is bocsánatot kérek, ha azt gondoltad, hogy ilyesmit feltételezek rólad. Még egyszer, ne haragudj, hogy zavartalak, igazán sajnálom – mondta engesztelően Georgij.

- Szóra sem érdemes, minden a legnagyobb rendben – csicseregte vidáman a lány.

- Azt szeretném kérdezni, hogy kérdezhetek-e tőled valamit?

- Igen, természetesen – válaszolta nyájasan a lány.

A lift közben megállt a nyolcadikon.

- Köszönöm válaszod. Eljössz velem a tizennegyedikig?

- Nagyon sajnálom és teljesen őszinte leszek veled, de most nem igazán alkalmas. De majd mindenképpen írok… - mondta a lány, majd flatulált egy hatalmasat és kiszállt a liftből.