A bergengóciai tulajdonban lévő McBergen gyorséttermi lánc érkezése óta több, Bergengóciában otthonosan mozgó, illetve bergengócokkal gyakran tárgyaló üzletemberrel beszélgettünk. A megkérdezettek többsége inkább anonim módon mesélt tapasztalatairól, de volt, aki névvel is vállalta véleményét. Zsarnovszky Ödön, a McBergen Corporation területi vezetője már évek óta Bergengóciában üzletel és rengeteg személyes története is van. Mint mondta,

a bergengóciai tárgyalásokon fontos tisztában lenni azzal, hogy partnerünk ketchuppal vagy majonézzel szereti-e a sült krumplit. Ugyanis egy bergengóciai üzletember sértőnek gondolja, ha a tárgyalás alkalmával nem az ő ízlése szerint tálalják fel a munkaebédet.

Nem ez az egyetlen szempont, amire érdemes odafigyelni egy üzleti megbeszélésen. A nemzetközi kapcsolatok terén jártas szakértő mélyen gyökerező kulturális különbségekre hívja fel a figyelmet:

- A bergengóciai partnerekről azt kell tudni, hogy roppant érzékeny emberek: amikor egyetértően bólogatnak, igen-t mondanak vagy aláírnak egy megállapodást, az nem jelenti azt, hogy úgy is lesz. Olyankor ők azért még gondolkodnak rajta egy kicsit. Ugyanez a helyzet a nem-ekkel. A kimondott igen-ek és nem-ek tetszőlegesen cserélhetnek jelentést olyan befolyásoló tényezők révén, mint a levezetésként felszolgált italok mennyisége, minősége, márkája, elfogyasztásának módja, feleségük/élettársuk aktuális hangulata (őket általában magukkal hozzák), vagy hogy külföldi partnereik akcentussal beszélik-e a nyelvüket és ha igen, mennyire sérti az Ő fülüket. A magyar félnek azt kell megszoknia, hogy amikor a bergengóciai partner bólogat, akkor nem az egyező véleményét jelzi, hanem azt, hogy követi a gondolatmenetet. Előfordulhat, hogy tényleg úgy gondolja, de az sincs kizárva, hogy az ellenkezőjét. Ez számunkra csak akkor válik egyértelművé, amikor beérkezik a megrendelt áru - járművek, technikai eszközök, építőanyag, munkaerő - vagy megtörténik a pénzbeli teljesítés. Ez egy ilyen kultúra.

- Ez valóban nagyon érdekes. Említette az alkoholt. Szeretik az italt?

- Természetesen, mint minden normális nép. Erről talán érdemes bővebben is értekezni, ugyanis az Ő kultúrájukban az italozás a megbízható partnerség kialakításának egyik fontos és meghatározó sarokköve, építőkockája. Hazánkban sem ismeretlen az alkohol, avagy a közös berúgás szerepe, de a bergengóciaiban talán még ennél is nagyobb jelentősége van. Az ivászat a bizalom építésének kulcsa: ameddig nem rúgott be két üzletember együtt, addig nincs akkora bizalom közöttük. Márpedig a bizalom Számukra az egyik legfontosabb érték. Ha egy magyar üzletember ilyenkor agresszívra issza magát, jobb ha elfelejti az üzletet, ha azonban az italtól őszinte lesz, mindenkit szeret (kezével a levegőben idézőjelet mutat - a szerk.), azt a bergengócok is nagyra becsülik – vezet be minket a tárgyalási folyamatok rejtelmeibe a szakértő – Mint minden kultúrában, úgy itt is találunk meglepő érdekességeket. Van például egy aprócska gesztus, úgy is mondhatnám, szakmai nowhow, amit még a bergengóciai üzleti kultúrával foglalkozó tankönyvek sem említenek, csak a szakavatottak ismernek: amennyiben bergengóciai üzletfelünk egy rövidet pukizik, nincs okunk aggodalomra, ám ha emellé még hangosan böfög is egyet, úgy jó esély van arra, hogy az üzletkötés számunkra kevésbé kívánatos eredménnyel zárul. 

- Ezek szerint – ha jól veszem ki a szavaiból – a szakirodalom még nem adja meg a kellő segítséget egy ilyen tárgyalás lebonyolításához?

- Az igazság az, hogy szinte mindent el lehet már olvasni a bergengóciai kultúráról, tárgyalástechnikáról, de a kulturális különbségek miatt bizony így is nehéz az üzletelés. Sok magyar felkészül ugyan, de aztán mégsem érti, miért van az, hogy több tárgyalási forduló alatt sem képesek elérni a kívánt célt vagy nem jutnak dűlőre a felek. Ilyenkor általában újabb köröket (italokat - a szerk.) rendelnek, de az sem ritka, hogy a magyar üzletfél kínai horoszkópja alapján hozzák meg végső döntésüket. Erre még egy képzett Bergengócia-szakértő sem lehet eléggé felkészülve. De igyekszünk tanulni, fejlődni, felnőni partnereinkhez.

- Milyen előnyökkel indul a magyar fél egy bergengóciai tárgyaláson? Milyen eszközeink vannak - ha vannak - arra, hogy javítsunk tárgyalási pozíciónkon?

- Említettem az alkoholt. Talán ez az a terület, ahol a magyar fél labdába rúghat. Számukra ez többet jelent egy koccintásnál, itt nem egy szokásos udvariaskodó formalitásról van szó. Ők egyébként sem adnak ilyesmire. A bergengócok – minden közhiedelemmel ellentétben – nem puritánok, nem is szerények, el is fogadják a szerénytelenséget, de a tekintélyt náluk ki kell vívni, az üres szóáradat erre nem elég, sőt kontraproduktív. Aki két feles után kidől és nem iszik többet a tárgyalópartnerek egészségére, azt onnantól kezdve nem fogják komolyan venni. Szerencsére ebben nem szoktunk olyan rosszul teljesíteni.

- Nem érzi úgy, hogy a bergengóciaiak esetlegesen – khm, hogy is fogalmazzak – átbaszhatják a magyar üzletfelet?

- Nézze, én nem gondolom, hogy ez így lenne. Mi több, ilyet még csak feltételezni is sértő lenne partnereinkre nézve. Azt kell megérteni, hogy egy izgalmas, sokszínű kultúráról van szó, ráadásul egy olyan országról, amely fontos üzleti partnert jelent számunkra, ahogy világszerte sok más nemzet számára is. Az utóbbi években főként Afrikában mentek nagyot, de az európai piac is igen kecsegtető.

- Értem, meggyőzött. Mesélne nekünk még erről a kultúráról? Milyen ételeket fogyasztanak egy-egy üzleti út alkalmával? Van valamilyen különleges szokásuk? 

- Bergengóciában az üzleti ebédeken, illetve főleg a vacsoráknál két ital dominál a tárgyalásokon, a sör és a pacirizs, aminek egyébként semmi köze a lóhoz vagy a rizshez - ez csupán egy szerencsétlen egybeesés - egy különleges italról van szó, amely szó szerint annyit jelent: "ettől lótuszba kerülsz". Jellemzően vagy a „bolti” üvegében, vagy kisebb, 2,5 deciliteres kancsókban szolgálják fel. Szigorúan kicsiben, ennél nagyobban illetlenség. Egyetlen ilyen üveg egyébként legalább 100 ezer forintba kerül (az igazán minőségi ennél még többe) és a bergengóciai üzleti tárgyalásokon hármasával szokták rendelni az üzletemberek, ha a társaság tényleg inni kezd. Időnként mi is kedveskedünk nekik ezzel az itallal, amienk nagyon szoktak örülni - illetlenségnek vennék, ha csak szenviccsel, mentes vízzel, pezsgővel, olcsó borokkal és pogácsával készülnénk. Különleges szokásként talán a "szagi" nevű csapatépítő játékot érdemes megemlíteni, amit a külföldi partnerekkel is szíves-örömest űz(et)nek: ez úgy néz ki, hogy reszelt, ecetes tormát dörzsölnek a hónaljukra és aki tovább bírja anélkül, hogy megvakarja, az nyer. Természetesen ennek az üzleti folyamatokra semmilyen hatása nincs, csupán egy játék, kötetlen szórakozás.

- Van esetleg olyan személyes élménye, amelyet szívesen megosztana velünk?

- Egy alkalommal vacsorán vettünk részt bergengóc partnereinkkel, amikor is az történt, hogy elfogyott a lazacos szendvics, csak húspogácsák maradtak. Kollégámmal azon tűnődtünk, rendeljünk-e mellé köretnek egy kis rizst. A pincér kérésünkre finoman jelezte, hogy a rizs az Ő kultúrkörükben bizony a szegények étele, így nem áll módjában felszolgálni. A köret, a zöldségek magukban, főételként jönnek, és ha megeszed a tányérod tartalmát, rendelnek, hoznak még. Magyarországon az a kultúra, hogy „edd meg, ami a tányérodon van!”, de Bergengóciában ez azt jelenti, hogy éhes maradtál. Velem és kollégámmal is megesett már, hogy szinte a rosszullétig ettük magunkat, a vendéglátók pedig csak hozták-hozták az újabb tányérokat, de amikor kiderült a kulturális különbség, a bergengócok jóízűen nevettek (rajtunk).

- Értem, köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt, ez igazán informatív beszélgetés volt.

- Én köszönöm a lehetőséget.

/a poszt fiktív elemeket tartalmaz/