- Jó reggelt, Dezső bácsi - köszönt György illedelmesen, miután megérkezett a forgalmi vizsga megbeszélt időpontjára.

- Szevasz – mondta kurtán az oktató – Ha nem akarod elbaszni a reggelemet, akkor rendesen felelsz majd a ’biztosnak a megbeszéltek szerint, világos? – morogta és ránézett az órájára.

- A megbeszéltek szerint…? – kérdezett vissza György.

- Neked se mondták, hogy fel kell mondani a kötelező protokollt, mi? – mondta mogorván az oktató és elégedetlenül sóhajtott egyet.

- Ööö, izé, nem – mondta György (nálad vezetek b+, mégis kinek kellett volna közölnie?)

- Gondoltam… Hol a faszomban van ez a baromarc Józsi? Legyünk már ezen is túl – farmermellényéből elővette a telefonját és idegesen tárcsázni kezdett – Józsikám, drága barátom, merre vagy? – váltott hirtelen kedélyes hangnemre – a nebulóval már a helyszínen vagyunk… Oké, várunk – nyugtázta, majd letette a készüléket – Na, – fordult Györgyhöz – addig is gyakorlunk egy kicsit. Ez amolyan főpróba-féle. Jó?

- Oké – egyezett bele György.

- Mire vársz??? Ülj már be, hát hogy akarsz így vezetni?! Na, így…

György beszállt az autóba és kérdőn nézett az oktatóra.

- Talán ki kéne szállni, megnézni a lámpákat, nem?? – förmedt rá számonkérően – ha megvan, jelented, hogy lámpa rendben, világos? Ja és a benzintank ajtót is ellenőrizd, nehogy úgy maradjon, hogy aztán rajtunk röhögjön a fél város.

- Világos.

- Nem hallom.

- Vi-lá-gos!

A parkolóba hirtelen egy öreg fekete suzuki fordult be csikorogva. Egy alacsony, kövérkés, ötvenes, merev arcú, bőrkabátos férfi szállt ki belőle.

- Na megjött a Vizsgabiztos Úr, ne kérdezz tőle semmit, legyél vele illedelmes és csináld, amit mond - figyelmeztette Györgyöt az oktató - aztán ne baszakodj sokat! Mintha már ültél volna gépjárműben!

- Szevasz öreg cimbora, bocs a késérért, összekaptunk kicsit az asszonnyal – magyarázta a bőrkabátos, amikor odaért hozzájuk, majd Györgyhöz fordult – Jó reggelt kívánok, Bernstein József vagyok, én fogom önt vizsgáztatni ezen a csodás reggelen – mutatkozott be – Na, ha senkinek semmi kérése, óhaja-sóhaja, megbeszélnivalója – itt jelentőségteljesen Györgyre nézett – akkor kezdjük. Itt vannak a kis huncut tételek, ezek közül tessék szíves lenni húzni egyet – mondta és néhány, kézzel otrombán kivágott papírfecnit tartott György felé – Csak nehogy a legkönnyebbet húzza – kacsintott össze Dezső bácsival – Mutassa csak. Négyes útvonal, jó lesz az magának, ne aggódjon, ezt szokták szeretni.

- Mehetünk? – adta ki a kérdésnek álcázott ukázt Dezső bácsi.

- Én kész vagyok – mondta György és kifordult a parkolóból.

- Hajtson ki a 10-esre és forduljunk Budapest felé. Nyomd neki, ezaz, bőgjön az a motor! Előzzük már meg azt a rohadt traktort, ne tötymörögjünk! – parancsolt rá élesen az oktató –  Buzi vagy?! Lányokat nem éred így utol! Tükröket nézzük közben!

Kislisszoltak az egyenes útszakaszon és kilencvennel vágtáztak tovább.

- Jó, itt a körforgalomban forduljunk meg, visszamegyünk – rendelkezett Dezső bácsi. Hamarosan ismét a városban voltak.

– Álljunk itt meg, be kell mennem hugyozni. Mondom itt álljunk meg! Nézd a büdös svédek itt megállnak az út közepén. A kurva anyjukat, jól elszaporodtak, teleszülik a várost a kölykeikkel – szólalt meg Dezső bácsi, majd hangosan nyögdécselve kiszállt a kocsiból. Visszatérve kissé megnyugodott – Na, induljunk vissza a parkoló felé, mára befejeztük.

- Jó volt? – kérdezte György, miután leállította a motort az iskola parkolójában.

- Jó az a paprikáskrumpli meg nővel az ágyban. Majd Józsi bácsi megmondja. A kocsit mindenesetre nem törted össze, mint a múltkor az a dagadt vörös csaj, emlékszel, Józsikám?

- Hogyne emlékeznék Dezsőkém, ügyetlen kis csaje volt, de azért betettem volna neki, olyan segge volt, apukám, beszarsz. Elfogadtam volna, ha természetben fizet. Na, gratulálok, sajnos, nem tudtam magát megbuktatni, köszönje a szerencsének meg Dezső bácsi arany szívének! Legjobbakat, magának is!