Éltem én már mindenhol Új-Zélandtól a Bahamákig, de legjobban Kirgizisztán tetszett. És tudod miért? Nem fogod elhinni, mennyi ott egy taxi. Huszonötezer szom. Az tudod mennyi, hehe? Másfél dollár! Vágod. Munkába is taxival jártam, apám. De azért mégiscsak az amiknál volt a legjobb: rugalmas munkaidő, nyugati értékek meg minden, érted. Nem a dohos keleti szar! Igaz, hogy szombat-vasárnap is kidolgoztam a belemet, este 11-kor alig tudtam letenni a laptopot meg a főnök is baszogatott folyton, de legalább hétköznap aludhattam fél 8-ig! Na mindegy, nem panaszkodom. Azért a kurva anyjukat, hogy itt be kell járni 8-ra. A Natasa már az első munkanapomon lebaszott, hogy késtem. Mi ez már? Nem mindegy, hogy nyolcra érek be vagy fél tízre? Én finom úriember vagyok, úgyhogy csak annyit jegyeztem meg neki, hogy nekem nem ez az első munkahelyem és különben is kinek képzeli magát. Szomorú, hogy itt is ezzel a mentalitással kell szembesülnöm (a saját nemzettársaid részéről? Ki gondolta volna? – a szerk.). A belarusz határőrök is akkora parasztok voltak: képesek voltak a gatyámig átkutatni, pedig nem volt nálam semmi, csak párezer dollár, belarusz rubel, kínai jüan, üzbég szom, jévro (euró), fornit (ezt még nem jegyezte meg), húsz doboz cigaretta meg egy kis kokain. Úgy tizenöt deka. Még a táskámba is belenéztek. Hihetetlen, felháborító!

Azért a szovjetek, azok tudtak… Akkor még tudtak normális technikát gyártani, nem úgy, mint most. Az vasból volt, apám, nem műanyagból! Ezzel a két kezemmel raktam össze T-64-eseket, ismerem a jármű összes piszkos zugát az utolsó csavarig. Csöpögtünk az olajtól, bazdmeg! Láttad a Csernobilt? Na, olyat is építettünk. Az működött. Jó, egy darabig, de hát akkor is, na! Most meg mi van? Ha nem importálunk mikrochipeket meg egereket, kinyiffan a gazdaság. Azért a hadiipar… azért az még hozza a szintet, vagyogat… Hogy miért nem maradtam a szakmában? Semmit nem fizet, apám. Voltál te már vidéken? Novoszibirszk-külső megvan? Nem? Akkor sehol sem voltál. Én sokkal több helyen voltam, mint te. Igazi világpolgár vagyok, hehe. Amúgy hány négyzetméteren laksz? (wtf, mittudomén, harminc) Nem rossz, az enyém is akkora. Bár Voronyezsben nagyobb lakásom volt, most ez a kis lyuk is megteszi. Amúgy majd valamikor felmennék hozzád és körülnéznék (– ajánlja fel nagyvonalúan Iván, miközben előveszi a telefont, hogy feltárja előttünk élete bugyrait). Nézd, ez itt a feleségem. Hazai, egyenesen Csitából! Az öregapám is azt mondta anno, fiam, vidékről kell nőt szerezni, mert azok még nem kurvultak el, mint a moszkvaiak! Hát én megfogadtam a tanácsát. A mostanival már az első alkalommal közöltem, hogy lyányom fogod a cókmókodat és indulunk, elveszlek feleségül! Azt mondta, dá! Ugrott első szóra! Na mondom, ettől nem fogok elválni, mint az előzőektől, hehe. Elkényeztetett picsák voltak, jöttek az elvárásaikkal meg a faszommal. Teljesen kifodrult önmagából a világ, én mondom. Szerencsére ez már a múlt. Amúgy nézd, ő az első feleségem (képet mutat). Ő pedig a második. Jó nők, mi? Most mondd, hogy nem azok. Kár, hogy ribanc volt mind a kettő… Ez a mostani. Eeeeez belevaló!

Hogy rohadna meg Putyin az összes oligarchával együtt! Katasztrófába viszik az országot, ennyi, egy kalap szar az egész (hüvelykujját lefelé mutatja) Jó, nem úgy értem… Nem szeretek politizálni. Én ahhoz nem is értek. (hősünk minduntalan a fekete autót lesi, amely őt ezekért a kijelentésekért elviszi. Nem jön. Félelmét azonban sosem fogja tudni levetkőzni). Na, figyi, mutatok egy szuper-egyedi-alter-értelmiségi-punk zenekart. Szvolocsi88 – ismered őket? NEM ISMERED?! (bekapcsol egy The Cure-ról koppintott, stílusát hajszálpontosan utánzó számot) Nem vagyok rajongójuk, de azért na. Van bandás zoknim, boxerem, pólóm és egyszer kaptam tőlük autogramot. Mondjuk az már nincs meg, mert teát főztem belőle, állítólag gyógyít... Na ezt hallgasd! Kurva mély...