A bölcsészeket ekézi mindenki - e poszt szerzője szerint teljesen igazságtalanul. Szentül hisszük, hogy a bölcsészek igenis fontos szerepet töltenek be a társadalomban: ők a habarcs, ami összetartja a téglát, továbbadja a tudást - neveli, okítja, csiszolgatja nemzetünk fiait-lányait. Hidat kovácsol ott, ahol más csak legyintene, hogy túl gyors a sodrás.

A bölcsész a szavak embere. Elveti a pragmát, a cselekvéssel szemben ő a verbalitás felsőbbrendűségében hisz. Megnyugvást soha nem találó kényszeres ábrándjai gyakran kerülnek konfliktusba a kegyetlen valósággal, amelyre ő minduntalan rácsodálkozik, majd csalódik, befordul. És ez így megy körbe-körbe a végtelenségig, amíg a normális ember meg nem unja.

A világra történő rácsodálkozása a közhiedelemmel ellentétben nem naivitásból vagy az ismeretek hiányából fakad. Ő azt pontosan tudja. Sőt, mindent jobban tud. Nálad is. Vedd tudomásul! Alapvetése, hogy sosem lehet igazad. Hiszen te nem a bölcsész szakra jársz. Mindig van egy "de...". Az egyetemen ő rengeteg mindent olvas, tanul, magol, előad. Önálló gondolatai vannak (ez tényleg becsülendő amúgy). Szabadidejében rengeteget olvas, korához képest kiemelkedően művelt. Birtokában van az összes nyelvi, kommunikációs és egyéb bravúrnak, amely a Föld nevű bolygón való életben maradáshoz szükséges: más szakterületeken tevékenykedő értelmiségi társait zavarba- és ámulatba ejtő szintekig jártas a pszichológiában, a nyelvészetben, az irodalomban, és egyik diszciplínából sem teljesít rosszabban négyesnél. Ő (elméletileg) tényleg ért az emberekhez. Nyelveket tanul, filozófiai irányzatokról folytat eszmecseréket – nagy emberekről, akik hozzá hasonlóan az élet mikéntjéről 's hogyanjáról vetettek papírra magvas gondolatokat, legfőképpen arról, hogyan kell azt élni - szerintük. Vastag könyveket olvas, számonkéri a környezetén azok el (nem) olvasását, latinul, ógörögül való idézését, oktatja ki az élet minden szegmensének és aspektusának tudásáról.

Napi szinten rengeteg megpróbáltatással küzd. Például be kell járnia egy helyre, ahova ő jelentkezett! Ha nincs pénze, akkor elolvassa Marxot, és megnyugszik, hogy a probléma nem benne van, hanem a rendszerben. Ha elkésik valahonnan, akkor Baudrillard-idézettel igazolja, hogy az idő csak illúzió. És ha valaki rávilágít, hogy a bölcsész diploma a munkaerőpiacon annyira keresett, mint egy Telefax a TikTok korában, akkor elmagyarázza, hogy „a kapitalista társadalom nem tud mit kezdeni az autonóm szellemiséggel”. Na igen, az autonóm szellemiség. Az örök védőbástya. Ugyanis, ha egy bölcsész nem talál állást, az nem azért van, mert nincs kereslet irodalomkritikusra vagy protofinn-ugor nyelvtörténészre, hanem mert a világ túl felszínes, túl gyors, túl pénzcentrikus. Vele van a baj? Soha! A világ a hibás. Ő a szenvedő alany.

A bölcsész: mindenhez is ért, csak semmit se csinál (?)

A bölcsész tehát egy külön kaszt. Nem dolgozik, hanem „reflektál”. Nem megoldja a problémát, hanem „problémává tematizálja”, „diskurzusba helyezi”, „értelmezi” és ha épp különösen elemében van, akkor még „dekódolja” is. Olyan ez, mint amikor a villany nem ég, de ahelyett hogy kicserélné az izzót, inkább ír egy tízoldalas tanulmányt „A világosság hiányának ontológiai és szimbolikus jelentése a posztmodern térélményben” címmel.

Ez a fajta szellemi teljesítmény természetesen nagyon fárasztó, hiszen egy bölcsész naponta legalább háromszor kénytelen átélni egzisztenciális válságot. Ezekhez a válságokhoz természetesen passzol egy kellően drámai külső is: kopott bakancs, lyukas sál, kopott kabát, egyetemista kávéfolt a pólón, és nagyodeep nézés, amivel már belelátott az emberi sorsok sötét mélyrétegeibe. Mindezt laptoppal a kezében, amin a Word-dokumentum fölé hajolva rengeteg dolog történik egyszerre: 1) a 34. oldalon jár egy beadandóban, aminek a címét maga se érti már; 2) fut egy 73. Chrome-fülön nyitott YouTube-videó.

Örök talány: "Mit csinál egy bölcsész pontosan?" Nos, ha megkérdezed, biztosan nem fogja azt mondani, hogy "tanulok valamit, aminek semmi gyakorlati haszna nincs". Ehelyett hosszú, ám végeredményében tökéletesen irreleváns fejtegetésbe kezd „az emberi lét szövetének értelmezéséről" és hasonlókról.

A bölcsész, aki szerint ő sokkal jobban érzi át a mindent, mint mások

Alaptétel. Egyedül a bölcsész képes arra, hogy mély, emberi, intellektuális kérdésekkel foglalkozzon. Érzékeny. Empatikus. Magasröptű. Ez az a fajta intellektuális arrogancia, ami szinte már szórakoztató. Például amikor egy bölcsész megnéz egy Marvel-filmet, nem arra gondol, hogy "ez jó volt", hanem hogy "érdemes lenne megvizsgálni a narratíva alakulását a görög drámák és a posztmodern fragmentált identitás fénytörésében". A popkultúra nem szórakozás, hanem kutatási anyag. A Star Wars nem film, hanem kulturális lenyomat. És egy YouTube-komment sem csak egy komment, hanem a nyelvhasználat spontán, alulról szerveződő nyelvészeti laborja.

A bölcsész szerint a világ bajai szavakkal oldhatók meg

Egy bölcsész szerint a legnagyobb probléma a világban nem az, hogy kevés a víz vagy sok a háború – hanem hogy az emberek nem ismerik fel a diskurzusok hatalmi viszonyrendszerét. Ha ezt sikerülne tisztázni, rögtön nem lenne éhezés, klímaválság vagy diktatúra. Minden megoldás kulcsa a nyelv. A szó. A metafora. Mert a bölcsész szerint ha sikerül pontosan megfogalmazni a problémát, akkor az tulajdonképpen már félig meg is van oldva. Sőt! Egy igazán jól sikerült esszé akár forradalmat is képes kirobbantani – csak persze senki sem olvassa el. Mert 47 oldalas. És még egy bekezdés sincs benne, csak egyetlen mondat – zárójeles megjegyzésekkel, latin kifejezésekkel, és egy csillaggal hivatkozott háromoldalas jegyzettel.

Roppant nehéz élethelyzeteire próbálunk tanácsot adni, lazára venni stb, without going overboard, természetesen. Néha mi is felhúzzuk (felkúrjuk!) magunkat – mi több: e blog többek között ezért is jött létre, betöltve egyfajta (szennyvíz)csatorna szerepet. De a végén kicsit megsajnáljuk, mert igazából a felét se gondoljuk komolyan, csak unatkoztunk kicsit az irodában ;)

Szóval kár volt végigolvasnod. Ehettél volna helyette egy lángost, pölö. Amúgy is itt a nyár :) Szívesen, hogy zavartam.