Figyelem: a most következő írás iróniát tartalmaz. Kérjük kattintson el!

A nők iránti ellenszenv konszenzusán megképződött véleménybuborékokban elterjedt az a meggyőződés, miszerint a nők arra törekednek, hogy az élet minden területén – a népnyelv által használt kifejezéssel élve – hordhassák a nadrágot. Erre számtalan példával igyekeznek rávilágítani: a gyengébbik nem egyetemre jár, karriert épít, szavaz és ha valamit el akar érni, akkor azt a születésüktől bennük rejlő női energiák teljes hadrendbe állításával vívja ki: kisírja, kihisztizi, ha pedig nem éri el a kívánt célt, akkor megsértődik és a testi-lelki örömök megvonásával sújtja a neki szót nem fogadó férfit. Nagyapáink megfogalmazása szerint ilyenkor „beléjük száll az ördög”, ami a házasságok túlnyomó többségében előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik. 

A folyamat már gyermekkorban elkezdődik, amikor az apa a lányának igyekszik megadni mindazt, amit a feleségétől nem kapott meg. Hisz megtanulta, hogy a férfi azért van, hogy a nő kívánságait teljesítse, ez létének egyetlen célja és értelme. Amiért néha még szex is jár. Ilyen értelemben mindegy, hogy a serdülőkorban lévő lányáról van szó, vagy a lakótársi közösségben élő feleségről, aki néha belenyúl a közös kasszába, ha műkörmöshöz támad kedve, titokban pedig a bohém diákévekbeli spanyol szerelméről ábrándozik. Ő egyszer majd oda is eljut. Ha sikerül végre megszabadulnia apukától, aki fáradtan munka után folyton balhézik, mert halomban áll a szemét a lakásban, mirelit csirkén kívül semmi nincs otthon és a kölykök segge sincs hazacipelve az agymosodából. Hétvégi barátnőzés után hazaérve a maradék borral a kezében leül a tévé elé, laza mozdulattal félresöpri a kanapén hetek óta önálló életet élő szendvicsmaradékot, és azt érzi: igen! Most már a nő is lehet férfi! Ha már nap mint nap felkel, kisminkeli magát, bejár, hogy feladatokat adhasson ki férfi alkalmazottaknak 2,6%-kal alacsonyabb fizetésért, mint amit Nyugaton egy ugyanezt a munkát végző nő tenné, akkor ez neki jár! Kár is lenne tagadni az emencipáltság előnyeit. A mozivécé előtt várakozó, női táskákkal és kabátokkal egyensúlyozó, feldíszített karácsonyfaként hűségesen várakozó férj mögött az együtt pisilő „kislányok” sutyorogva nevetnek össze, hogy „ezt sem értik a férfiak”. És egyáltalán, ők semmit nem értenek a világból. Ezért ne is akarjanak okoskodni, majd ők jobban tudják! Csak egy kicsit több jogot. Még egy kicsit! Csak kerüljenek be több és még több pénzt hozó pozíciókba, és akkor megszűnnek a háborúk, nem lesz klímaváltozás, sem menekültválság, sem banki uzsorahitelek. De gyorsan, mert a Starbucks kávé már kezd kihűlni!

Az egykor ártalmatlannak tűnő gyerekmeséken és a társadalom által hangoztatott viselkedési normákon szocializálódott erősebbik nem felnőttként, rádöbbenve kilátástalan helyzetére a férfi Atlantiszként elsüllyedt aranykorába vágyik vissza, ahol még a férfi volt az úr. Ehhez nincs is másra szüksége, minthogy egy frissen kibontott sörrel a kezében hangos böfögések közepette fellapozza a történelemkönyv véráztatta oldalait, amelyet férfiak az anyagi javak és nők birtoklásáért, illetve utóbbi egyre növekvő igényeinek a kielégítéséért írtak.

Ez azonban egy téves gondolatmenet!

Az értelmes jövőképtől megfosztott, nosztalgiában vigaszt kereső, közösségi médiába és számítógépes játékokba torkollott civilizóciónk súlyos tévedése, hogy a nők egyenlősítési törekvése valami újkeletű és forradalmi dolog! Az igazság az, hogy amióta világ a világ, mindig is a nők hordták a nadrágot. Ez csak akkor lenne másképp, ha Ádám ahelyett, hogy engedve a csábításnak belenyal Évába az almába, fogja és elhajítja jó messzire (az almát): „majd te égsz a pokolban, én ebből nem kérek!”. Nem hiába, az ókori világ bölcsei már évezredekkel korábban figyelmeztettek a ránk leselkedő veszélyre: akár tekinthetjük a történelem első metoo-precendesének a bibliai József történetét, aki a fáraó főemberének, Potifárnak szolgájaként jó viszonyba került gazdájával, majd amikor a gazdája felesége megpróbálta őt elcsábítani és József ellenállt neki, a feleség megvádolta, hogy József meg akarta erőszakolni. József ezért börtönbe került, ahonnan isteni csodára és emberfeletti bátorságra volt szüksége, hogy ép bőrrel kimásszon. A férfit cserbanhagyó nő archetípusa ugyancsak tovább él a népi hiedelemvilágban, ilyen például a szibériai bagoly legendája, az Éj Királynője a Varázsfuvolából, vagy a szláv Ruszalka.

A társkeresést kudarcként megélt férfiak kétségbeesésükben odáig elmennek, hogy a szexualitás megélésének szükségét a modern kor jogi keretei közé helyezzék és olyan, az embert megillető alanyi járandóságok közé sorolják, mint a lakhatás vagy az ivóvízhez jutás. Ez teljesen érthető vágyálom, tekintve, hogy abban a korban, amikor lassan a tengerimalacokat is magániskolába járatjuk és analfabéta afrikai menekültek kapnak szavazati jogot, miért éppen a fehér férfi igényei maradjanak az azt megillető képviselet nélkül? Azonban be kell látnunk, hogy ez sem jogilag, sem logisztikailag nem megoldható, ráadásul politikai és marketing szempontból sem eladható célkitűzés. Ki akarná szavazóinak a felét elveszíteni egy olyan üzleten, ami profitot sem termel? Így aztán ezek a férfiak megkapják a választ: örüljenek annak, hogy legalább akad még olyan fizetős, aki bevállalja őket. Ha már itt tartunk, akinek van egy csepp esze, a prostizás szociális alapellátássá tételének gondolatával sem ért egyet: a tébére kirendelt bárcás pillangó nagy valószínűséggel annyit érne, mint a kirendelt ügyvéd.

Azoknak, akik a kapcsolatot más módon kívánják (vagy kényszerülnek) megélni, inkább azt ajánljuk, hogy az efféle csalfa örömszerzés helyett kövessék a világon szinte mindenben élen járó japánok példáját, akik munkamániájukban megfeledkeztek arról, hogy néha szaporodni is kéne. Tekintve, hogy a szigetország lassan kinövi önmagát, ez megbocsátható, csak idehaza, a kivándorlás és idegenfetisizálás által sújtott hazánkból nézünk vissza rájuk meg a szexrobotaikra ferde szemmel. Mi azért szurkolunk nekik, hátha egyszer főzni is megtanítják őket, mert akkor mi is rendelnénk belőlük. Ha az emberiség eljut oda, hogy az egész világon elterjednek ezek a nagyszerű háztartásbeli kéjgépek, minden bizonnyal problémák sokasága oldódna meg. Aztán előbb-utóbb eljön az a pont is, amikor a férfi ráun, hogy a szexrobot mindenben kiszolgálja, hanyatló civilizációnk elkezd nosztalgiázni a kislányos prüdéria, a műbalhé és a fejfájásra való hivatkozással elfordulás iránt, és azt is beléjük programozzák. Mivel az emberi perverzióból bármit kinézünk. És kezdődik minden előről.