Ja, és még valami!

Véleményblog érdekes és érdektelen témákkal a mindennapokból

Munkaebéd

2022. szeptember 22. 10:41 - ZsonyaBlog

munkaebed.jpg

/UTC+2, 12:18/

- Szia, rosszkor?

- Áh, ugyan, dehogy, mondjad csak.

- Jaj, bocsánat, hogy ebéd közben zavarlak, csak azt akartam megbeszélni, hogy…

Miután az aktuális falat egészséges mértékű megrágásának és lenyelésének időtartama nem állta ki a versenyt a vonal másik végén várakozó személy türelmével és fel tudtuk venni a telefont, még mielőtt a másik kinyomná (magyar ember tele szájjal nem beszél, bár ezt vannak, akik cáfolják), hangunkat nyugodtá erőszakolva elegyedünk diskurzusba az ügyfél (nem a te) halasztást nem tűrő problémáiról, amit természetesen pont ebédidőben kell megoldani – mikor máskor.

János, vissza tudna hívni ebéd után? Persze. Négy után jó lesz? Nem, akkor már nem dolgozom. Múltkor is felhívtál bazdmeg este 9-kor, nem is tudom, mit képzeltél. Hogy majd otthon a vacsora felett meditálva meg a kedvenc (természetesen lekalózkodott) játékomat űzve aha-effektustól ihletve hirtelen felindulásból előveszem és kijavítom a szutykos prezentációdban azt a tartalomjegyzéket?

Az étkezés addig meghittnek tűnő pillanatait félbeszakító telefonhívás által beárnyékolt hangulatunkon és (a részben saját baklövésünk miatti – magunknak kerestük a bajt, minek vettük fel a telefont?) bosszankodásunkon mit sem javítanak az étkezőbe befáradó, kezet nyújtó, munka miatti stressz által okozott frusztrációjukat mindenáron csevegéssel oldani vágyó kollégák.

- Jó étvágyat!

- Köszönöm.

- Mit eszel? Jaj, az pirospaprika? Ki nem állhatom, képzeld el, múltkor az asszony telenyomta vele a hajdinás-rizses-krumplis tésztát, jól meg is vertem érte…

- Köszönöm a beszámolót, neked is jó étvágyat!

 

- Szia, ha végeztél akarok tőled valami fontosat kérdezni.

- Jó, majd gyere be és megbeszéljük.

- Csak azzal kapcsolatban, hogy…

Lenyelem a falatot, elmosogatok, elpakolok és esküszöm, hogy válaszolni fogok. Munkaidőben. Pelenkát nem fogok alattad cserélni, de annyit szívesen megteszek érted (érted, kollegiálisan), hogy felhívlak és átbeszéljük a problémádat, panaszodat, javaslatodat, óhajodat. Ha elég szimpatikus vagy, esetleg munka után elcseveghetünk az élet apró örömeiről, bánatáról. Ha még inkább szimpatikus vagy (de tényleg az vagy, nem csak az első öt percben teszed az úriembert), akkor talán még sörözni is elmehetünk. De amíg én étkezem, ne gyere kérlek a faszságaiddal. Ha egy mód van rá.

Kőszőnőmszépen viszonkívánóm!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://oltozz.blog.hu/api/trackback/id/tr8017937332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása