Ahogyan a besavanyodott HR-es száján kicsúszó “Mondj már legalább egy indokot, miért kellene pont téged felvennünk” mondat elhangzása után sem érezzük jól magunkat egy állásinterjún, úgy a címben szereplő kérdés feltevésekor is elfog minket a gyanú, hogy a cél valójában nem más, mint hogy alaposan kipanaszkodjuk magunkat, ráadásul némi külföldrajongási faktort is sejtet.

Elhatároztuk, hogy mégsem szaladunk ennyire a dolgok elejébe és egy gondolatkísérlet erejéig komolyan vesszük a feladatot. Bárhogyan is forgattuk magunkban a kérdést, olyan szempontok jutottak eszünkbe, mint:

- földrajzi adottságok (nem egy sivatag közepén vagyunk, nem is a sarkkörtől északra, ahol fél évig sötét van, fél évig pedig nem lehet aludni éjjel. Van tiszta ivóvíz, Balaton, Bükk-vidék és mindenféle földi jó, amiből pálinkát lehet főzni);

- gazdasági fejlettség és infrastruktúra (ki gondolná, hogy a világ legnagyobb része sokkal szarabb hely, mint kis hazánk? Pedig de.);

- történelem (gazdag történelmünk telis tele van nemes célokért küzdő bátor hősökkel);

- nyelv és kultúra (egyedülállóan gazdag nyelvet tudhatunk megunkénak, amelyet rajtunk kívül senki más nem ért, mi viszont kifinomultan műveljük);

- gasztronómia (ezt nem is kell ecsetelni – nekünk van a legeslegjobb ízlésünk, maradjunk annyiban!);

- közélet és biztonság (bármennyire rossznak gondoljuk a hazai viszonyokat, gondoljunk olyan helyekre (is), mint Szomália, Afganisztán, Ruanda vagy Venezuela);

- tudomány és sport (mi vagyunk a legokosabb és legtehetségesebb nemzet, erről úton-útfélen megbizonyosodhatunk).

Na de várjunk csak! Nem olyan ez kicsit, mint a hétfőreggel problémaköre? Nem lehet, hogy valójában a munkánkat "szeretjük", nem is koránkelést? Ha nagyon akarjuk, a fenti szempontok bármelyikére találunk ellenpéldát, cáfolatot, amely felett gúnyosan forgathatjuk a szemünket, lenézve és megvetve minden olyan véleményt, amelyben akár csak nyomokban fellelhető az elégedettség csírája - márpedig a magyar ember nem lehet elégedett, vagy ha igen, az minimum gyanús:

- Fáj az igazság, ahogy elnézem. :) tényleg a hurka meg a pia, meg ezek miatt jó magyarnak lenni? Meg akáromkodés miatt? :)) fajintos lelkivilágotok lehet, ha ezekbe kell kapaszkodni. Sajnos semmi egyebet nem tud senki összekaparni, mert nincs mit. Ja, tudom, még a Nobel-díjasainkra is nagyon büszkék vagyunk, seeeenkinek nincs annyi nobel-díjasa, mint nekünk! (bocsi ha kilyukasztom a lufit az igazsággal: nem nekünk van a legtöbb Nobel-díjasunk ;) )

Tökéletesen adja a lovat a kérdező alá. A komment ráadásul nyitott kapukat dönget, ugyanis ha akarom, a fenti szempontok bármelyikét a visszájára tudom fordítani. Ami a földrajzi adottgásokat illeti, kapunk mi hideget-meleget – esőt, havat, aszályt, latyakot, sarat – bőséggel. Nincs tengerünk, nincsenek normális hegyeink, az egész úgy ahogy van, egy kietlen pusztaság. Csudálatosan teljesítő gazdaságunk a hegyeshalmi határátkelőig tart; az infrastruktúrát már ne is feszegessük – nonszensz, hogy néhány tucat kilométert két átszállással, órás várakozásokkal és késésekkel lehet csak megtenni, amennyiben nem Budapestről indulsz, vagy oda érkezel. Azt, hogy száz évente valamelyik nagyhatalom minket bekebelez, elfoglal, gyarmatosít, majd miután mindent elvitt ami mozdítható, angolosan távozik, ne nevezzük már gazdag történelemnek! Minő eufemizmus! Nyelv és kultúra? Az aluljáróban káromkodó csövesek meg a valóvilág, az neked kultúra? Förtelmes, hogy az olajban kirántott cukrozott zsírt van képe bárkinek is gasztronómiaként definiálni. A magyar köztudottan az egyik legtöbbet zabáló, legelhízottabb nemzet! Két alapélelmiszerünk – a krumpli és a paprika – ráadásul nem is innen származik, azt is Amerika felfedezésének köszönhetjük. Közélet és biztonság… Mindenki boldog és elégedett, az emberek mindennapjait a jólét és a stabilitás határozza meg, ugye? Lehetséges, csak nem Magyarországon… Tudományos élet és kiemelkedő sporteredmények? Na ebben valóban van igazság – 9 millió mindenhez értő szakember országa vagyunk. A virulógusok, infektológusok, politikai elemzők, háborús stratégák itt ugyanakkora valószínűséggel lelhetők fel, mint az élsportolók, a jól képzett (szintén mindenhez értő) villanyszerelők, informatikusok, jogászok, építészek, fizikusok vagy metematikusok. Tegyük a szívünkre a kezünket: mit érünk mindezzel, ha egyikünk sem idehaza kapja érte a Nobel-díjat?

Láthatjuk, hogy mindenben és bármiben meg lehet találni a hibát, hiszen az élet úgy ahogy van, tele van tökéletlenséggel – bárhogyan is forgatjuk az érmét, mindig ott lesz a másik oldal, mindig ott lesz egy “de…”. A kérdést a következőképpen kellene feltenni: “Hogy érzed magad?” Mert valójában bármit mondunk, a választ erre a kérdésre adjuk, a képletet felesleges nemzetiségi összetevővel bonyolítani, összazavarni.

A magyarnak levés nem érdem, hanem állapot. Adottság. Miért jó olasznak lenni? Miért jó franciának lenni? Ugyanezen az alapon megkérdezhetném azt is, miért jó férfinek lenni? Mert lehet szakállam és péniszem? Miért jó nőnek lenni? Mert képes szülni? De hát a szülés fájdalom... Csupa gyötrelem és szenvedés!

Az eredeti kérdésre véleményünk szerint nincs jó megfejtés. Magyar vagy és kész. Éld meg úgy, hogy ne kelljen szégyenkezned miatta!