Hányás-hasmenés, szájpenész, himlő, bubópestis, vérhas. Próbálom visszafogni magam, előre is elnézést, ha ez most nem fog sikerülni. Alig két év telt el azóta, hogy pusztító járvány söpört végig a világon és mintha semmire nem emlékeznénk belőle – ahogy lekerültek a közösségi oldalakról a covid-vaccinated profilképek, lassacskán úgy tért vissza a beleszarás, a felelőtlenség és a hülyeség a mindennapokba. Megpróbálok belehelyezkedni a Te nézőpontodba: hogy Teneked muszáj felkelned, bemenned és tolnod a kapitalizmus szekerét, mert kell a pénz és nincs hova lepasszolni a gyereket.

A kontextus nélküli aktivizmus mindig hálás téma: ha csak nem tartozol az adott mikroközösség nagyon bátor, nagyon punk, nagyon elhivatott tagjai közé, úgy jó eséllyel minimum gyanakvással, de leginkább szánalommal gondolsz az efféle akciókra. A recept egyszerű és minden esetben nagyjából ugyanaz: önts ki valamilyen folyékony halmazállapotú anyagot egy értékes műalkotásra vagy egy bolt kellős közepén, tönkre téve azt és/vagy kellemetlen órákat okozva az ott dolgozóknak, közben hívd fel a figyelmet valamilyen ordító társadalmi, ember- vagy állatjogi igazságtalanságra és ajánlj fel semmit nem érő, de hangzatos megoldásokat ("ne igyál tejet!"). Az okozott kár, illetve a lebukással járó kockázat egyenes arányosságban áll a megdicsőülés mértékével, amit aztán kicsiny közösséged és a szimpatizánsaid részéről bezsebelsz. Szóval, kedves lelkes vegán Aktivista! Az alábbi szösszenetben szólnék hozzád néhány szót az aktualitások tükrében.

Gyurikám! Itt a NYÁR, a várva várt vakáció és Te még mindig a fülledt irodában ücsörögsz?! Elég volt, nyomás kifelé a partra! Napfény, hűsítő víz, zene, sör, csobbanás, lazulás, ízirájder, öcsém! - Tibi haverom addig erősködött, hogy végül nagy nehezen beadtam a derekam és igent mondtam. Elhatároztuk, hogy egy vasárnapi napon kinézünk a strandra – semmi vadulás, csak egy kis ráhangolódás végett.

A harminckét éves Szelíd Bálintot mindenki jól nevelt, szende gyerekként ismerte. Ő volt a Lakók kedvence: mindenkinek előre, napszaknak megfelelően, hangosan köszönt; az idősebb lakókat az ajtóban előre engedte, munkából hazafelé menet pedig mindig bevárta a délutáni szieszta utáni bevásárlásból hazaérkező Mari nénit, hogy felsegítse csomagját a negyedikre. Bálint ezt sosem valamiféle nyűgnek élte meg – egyenesen kötelességének érezte segíteni a lépcsőház lakóit minden tőle telhető módon. Segítőkészségét Mari néni mindig hálás pillantásokkal jutalmazta, egy-egy nehezebb csomag esetén pedig még egy forró puszit is lehelt Bálint arcára. Kiserkenő bajusza ilyenkor megcsiklandozta Bálint borotvált arcbőrét és egy kis jóindulatú púdert is rajtahagyott.  De édes gyerek ez a Bálint! Hát ez a Bálint, ez olyan jó gyerek! Bár minden fiatal ilyen lenne!

Ez a kis szösszenet Neked szól, aki a hírek láttán viszkető ujjakkal ragadsz billentyűt, hogy a benned megfogalmazódott tartalmas és mély gondolatokat – lehetőleg minél több cikk alatt – megoszd a nagyérdeművel: „Felelőtlen”, „Ennyi esze van, így járt”, „Na, egy újabb Darwin-díj jelölt”, „Úgy kell neki, minek ment oda?!”

A bergengóciai tulajdonban lévő McBergen gyorséttermi lánc érkezése óta több, Bergengóciában otthonosan mozgó, illetve bergengócokkal gyakran tárgyaló üzletemberrel beszélgettünk. A megkérdezettek többsége inkább anonim módon mesélt tapasztalatairól, de volt, aki névvel is vállalta véleményét. Ironyák György, a McBergen Corporation területi vezetője már évek óta Bergengóciában üzletel és rengeteg személyes története is van. Mint mondta,

Mert majd megszólnak. Vagy ha nem szólnak meg, akkor is mit gondolnak. Esetleg magunkat sodorjuk bajba vele. Esetleg erkölcstelenséget követünk el. Mindegy is, mi az ok – túlgondoljuk, túlaggódjuk.

Inkább kereszteljük át Nyugdíjas övezetre, sokkal találóbb. Lerágott csont – mások, máshol ezerszer megírták – mégis kénytelen vagyok hozzáfűzni néhány gondolatot a témához, mert nem lehet elégszer mondani – sose tanulunk belőle. Ha már sejted, miről fog szólni a szösszenet, esetleg Te magad is szembesülsz a problémával minnennapjaidban, megkíméllek a felesleges körtől: számodra semmi újat nem fogok most mondani.