Vannak, akik (mindig is alulfizetett) foglalkozásuk jellegénél fogva vagy éppen a megfelelő ambíciók/kapcsolati tőke/rendszerszintű akarat hiányából fakadóan soha életükben nem részesülnek benne. Vannak, akik csak a kávéautomata mellett és kollegiális rendezvények alkalmával célozgatnak rá…

Régebbi írás, nem fűzök hozzá kommentárt:

Az úriember nem csak az ismeretség/baráti összejövetel/telefonbeszélgetés/étkezés első tíz percében úriember. Az úriember megtanult viselkedni és tudását nem az évenként kétszer látogatott pince legutolsó poros, pókhálóval beszőtt polcán tárolja a limlomok között, hanem alkalmazza is. Nem csak…

Természetesen becsülendő, ha valaki szofisztikáltan, körültekintően fejezi ki magát. A trágár, indokolatlanul nyers, már-már erőszakos formát öltő megnyilvánulásoknak az üzleti életben nincs helye. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy az ember – természeténél fogva – hivatalos, munkahelyi létállapotában…

/UTC+2, 12:18/ - Szia, rosszkor? - Áh, ugyan, dehogy, mondjad csak. - Jaj, bocsánat, hogy ebéd közben zavarlak, csak azt akartam megbeszélni, hogy…

Az erdő széli út mentén állt egy csipkebokor. Kora ősz lévén virágait már elbontotta, termését még nem csípte meg az első dér. Az enyhe eső jót tett neki, felfrissülve, kivirulva várta sorsa beteljesülését, hogy gyümölcsével megajándékozza az arra járókat.

                A rendelő ajtaja nyílt, az ultrahangos orvos kilépett a várakozókkal tele folyosóra és a soron következő nőhöz fordult.

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!" /Karinthy Frigyes/ „Itt voltunk…” – olvasom a liftajtón, és ahogy kinyílik, tétován belépek. Amikor becsukódik mögöttem az ajtó, egyszerre minden elcsendesedik; csupán a szívem lüktetését érzem, mely tompítja az érzékelésemet. Átfázott…